Mi az a változás most az életedben, amit legnehezebben engedsz el és mi lenne, ha egy pillanatra nem küzdenél ellene, csak megfigyelnéd?

​

Milyen érzés lenne, ha a változásra nem ellenségként, hanem tanítóként tekintenél?

​

Amikor valami elmúlik, mi az, ami benned mégis megmarad, stabil és biztonságos?

 

Mi lenne más, ha tudatosan megengednéd magadnak, hogy örülj annak, ami most jó, éppen azért, mert tudod, hogy ez is mulandó?