belső gyermek, öngondoskodás, mindfulness, nyár, mindfulness gyakorlat

Mikor csináltál utoljára valamit csak azért, mert jólesett?
Nem hasznos volt, nem szép, nem megosztható – csak egyszerűen örömteli.

Gyerekként ez ösztönös volt. Egy jégkrém ragacsos boldogsága, vízicsata az udvaron, hajfonás a barátnőddel, krétarajz a járdán.
Most pedig talán már nem tudjuk, hogyan kell „csak úgy” lenni.

Ez a gyakorlat egyfajta időutazás önmagadhoz.

Nem a gyerekes viselkedésről szól, hanem arról a minőségről, amit akkor magadtól értettél: a játék szabadságáról, a jelenlétről, a valódi örömről.

​

Nem kell hozzá gyerek, társ vagy külön program.

Elég, ha megkérdezed magadtól: „Mit szerettem kicsiként igazán csinálni?”
És megengeded magadnak, hogy ma is megtegyed.

Fontos: nem kell belőle kontent. Nem kell fotó. Nem kell hozzá magyarázat.
Csak jelenlétből legyen.

Fess, pancsolj, nevess túl hangosan, építs homokvárat, vagy vedd elő a régi kedvenc nasidat.
Engedd meg magadnak, hogy most ne a felnőtt legyél, aki tudja, hogyan kell, hanem az, aki érzi, hogy mi esik jól.

​

Próbáld ki:

• Csinálj valamit, amit gyerekként imádtál.

• Ne tervezz előre semmit: csak merülj el benne.

• Figyeld meg, milyen érzés újra ott lenni abban a tiszta örömben.

• És aztán: vigyél belőle egy picit magaddal holnapra is.

​

Legyél ma, vagy legalább ennek a gyakorlatnak az erejéig önfeledt, játékos és vidám!