Hogy mit mondtál?

 

Ebben a gyakorlatban arra foglak kérni, hogy ülj le ezzel a benned leselkedő kis belső kritikussal. Ahelyett, hogy erőszakkal megpróbálnád túlharsogni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagynád, vitatkozz vele a szó legszebb értelmében. Kérdezz, ajánlj neki új gondolatokat, mondd el az ellenérveidet! Ő az, aki sokszor megkapaszkodik a nadrágod szárában, nehogy elmozdulj a komfortos már-nem-egészen-jótól, vagy éppen a füledbe súgja, hogy ne örülj annyira, ez nem is olyan nagy dolog. Amikor például olyanokat mondasz magadnak, hogy „nem vagyok elég jó ahhoz, hogy ezt meg tudjam csinálni”. Amikor a dicséretre adott válaszod mentegetőzés. Amikor bántod magad egy amúgy is nehéz helyzetben. Ideje beszélgetni vele!

Papír és toll felkészül, te pedig válassz ki egy helyzetet, amikor ez a belső kritikus hatással volt rád. Már kezdünk is!

‌

Fények, kamera, felvétel!

‌

A belső kritikus megélések egyik gyakori jellemzője, hogy a félelmek és aggodalmak felhangosodnak. Képzeld el úgy, mintha udvariatlanul és hangosan a sor elejére tolakodnának, megelőzve a tényeket, az önmagadról és a körülményekről alkotott tudásodat és más érzéseket is. Ennek pedig sokszor az az eredménye, hogy katasztrofizáló, szorongó vagy éppen rémült állapotban ragadsz. Talán együtt kimozdulhatunk belőle!

Próbáld meg most úgy felidézni ezt a kiválasztott helyzetet, mintha egy kamera által rögzített képen látnád viszont. Vagyis csak arra hagyatkozva, ami tényleg elhangzott, amit tényleg megtettél vagy tettek mások. Lecsupaszítva, megszabadítva az olyan gondolatoktól, mint „úgy érződött, utálják” vagy „nem tűntek lelkesnek”.

Mire jó ez? Megpróbáljuk egy kicsit ezeket az elhatalmasodott félelmeket és aggodalmakat leválasztani a tényszerűen megtörtént eseményekről. Ne aggódj, mindjárt visszatérünk az érzésekhez is! Addig is olvasd el, hogy ha csak ezt a „felvételt” látod az eseményről, mennyivel változik meg a benned formálódott kép.

‌

Betekintés

‌

Most benézünk a látható mögé. Vedd sorra, számodra milyen érzések kapcsolódnak ehhez az eseményhez. Hogy érezted magad előtte és közben, mi maradt veled mostanáig, amikor felidézed? Ha tudod, vedd sorra a testi érzeteket is! Talán emlékszel egy elszoruló torokra vagy egy megremegő kézre.

Ennek az a célja, hogy egyre tudatosabbá válj az ilyen helyzetekben, azáltal, hogy hamarabb felismered őket a múltbeli reakcióid alapján.

‌

Halld meg a belső kritikusod hangját!

‌

Idézd most fel azt a belső hangot, amelyen ebben a helyzetben magadhoz szóltál! Talán szükséged lesz rá, hogy újra visszaemlékezz a fenti szituációra. Mit mondtál ott magadnak? Talán most, hogy a helyzeten kívül hallod, máris kicsit túlzónak érződik. Az ilyen gondolatok gyakran automatikusak. Lehet, hogy valaki régen elültette benned, talán ez egy olyan mondat, ami korábban jó szolgálatot tett, és csak időközben vált nehézzé ez a minta. Próbálj meg ne túl szigorú lenni belső hanggal (és magaddal), még ha terhesnek is érzed a jelenlétét!

A legjobb tudásod szerint írd le ezt a belső monológot!

‌

Vedd sorra, milyen jó dologtól tart vissza ez a gondolat!

‌

Talán akadályozza a karriered, visszatart az örömtől, néhol meggátolja, hogy megmutasd a személyiséged annak teljességében, vagy éppen nem hagy kilépni egy méltatlan élethelyzetből.

‌

Milyen múltbeli esemény vagy külső visszaigazolás cáfolja meg ezt a belső kritikus gondolatot?

‌

Úgy is kérdezhetném, milyen kivételek voltak az életedben, amelyek bizonyítják, hogy képes, erős, kreatív vagy. Keress olyan példát az életed bármely időszakából és területéről, amely a fenti kijelentésben lévő érték vagy képesség meglétét bizonyítja! Ha azt mondogatod magadnak, hogy te nem vagy elég bátor, keress egy pillanatot, amikor bátran új dologba kezdtél, ha azt ismételgeted, hogy nem vagy elég okos, keress egyet, amikor igenis tudtad a választ, vagy éppen sikeresen vizsgáztál egy nehéz tárgyból. Egyetlen példára van csupán szükség ahhoz, hogy ennek a kijelentésnek az abszolút igazsága megszűnjön. Ha pedig több példát is találsz, ne fogd vissza magad!

‌

Ültess el egy új gondolatot!

‌

Még ha ismerős is ez a gondolat, kitartó gyakorlással ültethetsz a helyére egy másikat. Mire lenne jó cserélni ezt a mondatot? Milyen gondolat segítene és támogatna az életed kihívásaiban? Ha nem érzed őszintének, nem kell rögtön a szöges ellentétére váltanod. Talán azon kapod magad, hogy gyávának hívod magad, kezdetben talán mondhatod azt, hogy bizonyítottam már, hogy képes vagyok bátor dolgokra. Talán azt mondod magadnak, hogy senki nem kedvel, és kezdheted azzal, hogy vannak, akik szeretnek és kedvelnek azért, aki vagyok. Az új gondolatnak nem kell rögtön olyan csillogónak lennie, hogy bögrére kelljen írni, csak legyen egy picit szelídebb, egy csöppet kedvesebb, és persze legyen vele sokkal jobb beszélgetni!ek vele sokkal jobbak a napok!

‌

Mikor és hol fogod gyakorolni ezt az új gondolatot?

‌

Ha megvan ez a mondat, képzeld el: az elkövetkező napokban hol vennéd hasznát! Pontosan ott, ahol a kritikus belső hangod felbukkanására is számítasz. Vizualizáld, ahogy használod ezt a mondatot, és a hatására másképp érzed magad ezekben a kihívást jelentő helyzetekben. Még az is lehet, hogy máshogy viselkedsz majd! Aztán, talán ahogyan megszelídülnek ezek a belső monológok, egyre nagyobb több bizalommal viseltetsz aziránt, aki vagy.

 

Hiszen ez a bizalom így épül, lélegzetről lélegzetre, szóról szóra, döntésről döntésre. Éppen most, ahogyan magadat választottad és ezt olvasod.